Sziasztok!
Apa szóvá tette, hogy alig írok mostanában ide. Igaza is van, de hát nekem is csak 24 órából áll a nap, amiből 12-13 óra az alvás. A többi pedig munka...nagyon-nagyon kemény munka.
Nagyon sokat mászok már (igen, mászok és nem kúszok), valamint ahol csak lehet felállok, ha úgy tartja a kedvem már kapaszkodva megyek is. Kedvenc helyek a kanapé, de még kedvencebb a kád, főleg ha apa fürdik. :)) Olyankor elbeszélgetünk, én közben esetleg a kád szélét csócsálom, tudniillik az jó hideg és kellemesen hűti az ínyemet. Fogam még nincs, de már csak évek kérdése és kibújik. :D
Szókincsem: nem-nem (ezt akkor ha anya azt mondja, hogy de-de), de-de (ezt akkor ha anya azt mondja, hogy nem-nem, fő az egyetértés), deje (gyere), apa (természetesen), baba, néha mama, vagy papa.
Gyakorlatilag egész nap be nem áll a szám. Nagyon sokat telefonálok, de nehogy azt hidd, hogy csak telefonnal lehet!! Lehet még távirányítóval, karikával, anya papucsával, esetleg kanállal. Jó, hát ha az embernek fontos elintéznivalói vannak..?
Tudom még a fiókot izomból betolni úgy, hogy az ujjaim ottmaradnak, vagy lefejelni úgy a földet, hogy egy óra múlva már szépséges kék folt éktelenkedik a homlokomon. Ilyenkor pár perc sírás van és folytatom a munkát...
Na jó, jöjjenek a képek!